Bánhidai György az ELTE BTK-n 1967-ben szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát. Visszatérve egykori iskolájába ez év szeptemberétől a tatabányai Árpád Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanára lett.
Magánszorgalomból kezdett el angolul tanulni, amely szórakozásból fő szakja lett.
1987-től Bárdos László Gimnáziumban dolgozott.
1993-ban visszatért az Árpád Gimnáziumba és az ezredfordulóig, nyugdíjazásáig főállású tanárunk volt.
Szeretett tanítani, amit az is jelez, hogy 2003-ig nyugdíjasként még vállalt órákat gimnáziumunkban, amellyel soha nem szakadt meg kapcsolata. Rendszeresen bejárt rendezvényeinkre, vagy csak „beugrott kicsit beszélgetni”.
Sokan emlékeznek jó szívvel különleges, angol humorára, hangulatos nyelvóráira. Egyedül élt, de nem magányosan. Magántanítványként sokan jártak hozzá – nem csak diákok –, ő mindig szívesen, ellenszolgáltatás nélkül készítette fel őket nyelvvizsgára.
Irigyeltük szakmai felkészültségét, legendás memóriáját. Minden tanítványára emlékezett, mindenkiről volt valamilyen kedves emléke, amelyeket szívesen mesélt.
A tanítás mellett másik nagy szerelme a sport volt. Ő maga is atletizált, és – amit mindenki tudott róla – szenvedélyesen szurkolt a „Fradinak”.
Nagyon szeretett zenét hallgatni, óriási zenei gyűjteménye volt, amit nagy gonddal kezelt. Gyakran lepte meg kollégáit, ismerőseit egy-egy „névre szóló” zenei válogatással, amelyeket maga készített.
Bárhol, bármelyik ismerősével találkozott mindig örömmel mesélte anekdotáit, legújabb vicceit. Hiányozni fog kedves, jó humorú, mindig vidám alakja.
Isten veled, Gyuri bácsi! Soha nem feledünk!
