Tatabányai Árpád Gimnázium

Iskolánk szalagavató ünnepélyét 2014. január 11-én 16.00-23.00 óráig tartjuk a Földi Imre Sportcsarnokban. A bálon csak meghívott vendégek vehetnek részt. Iskolánk ez alkalomból más rendezvényt nem szervez. 

Az iskola vezetősége

Ferenczi Anna  és Mucsi Blanka írása

Most voltunk először rendhagyó irodalomórán a könyvtárban. Semmi féle elvárás nem volt bennünk, nem tudtuk, hogy hogyan képzeljünk el egy ilyet. A vendég Kappanyos András irodalomtörténész volt. Pár mondatban szó volt az életművéről, munkásságáról. Érdekes volt hallani például az avantgárdól, amiről órán nem igazán tanulunk. James Joyce-ról ( számunkra ismeretlen íróról) is mesélt -de az idő szűke miatt csak keveset – akinek művét, az Ulyssest fordította. Ez a könyv az átlagember életéről, mindennapjairól, küzdelmeiről szól. Hallhattunk belőle kedvcsináló részleteket és a szöveg szerkesztésének egy-két mozzanatával is megismerkedhettünk. A rendhagyó irodalomóra neve bármennyire is szigorúan hangozhat, valójában egy érdekes, figyelemfelkeltő dolog, ami a komolyabb interjúkon kívül humoros pillanatokat is tartogat számunkra. Ezt a körülbelül 60 percet nem úgy kell elképzelni, mint egy átlagos irodalomórát. Itt érdekes életművekről, könyvekről és ehhez kapcsolódó izgalmas témákról hallhatunk a korosztályunknak élvezhető módon.

A 26. Mikulás Kupán nagy küzdelemben nyert az ÁRPÁD!

Az eredmények:  lányok 1:0, a kisfiúk 1:1, fiúk 1:1.

Remekül előadott táncokat láthatott a szurkoló közönség.

Az est fénypontját a tanárnők mérkőzése jelentette.

Gratulálunk mindenkinek. Ez egy igazán jó este volt!

Hajrá Árpád!

A napokban jelent meg a HVG különszáma „A 100 legjobb gimnázium és szakközépiskola 2014” címmel.

Legnagyobb örömünkre a tavalyi esztendőhöz hasonlóan idén is bekerültünk a legjobb száz közé.

A Komárom-Esztergom Megyei középiskolák között iskolánk – egy esztergomi gimnázium mögött – a 2. helyen áll!

A velünk élő tudomány

A Magyar Tudomány Napja alkalmából az Edutus Főiskolán szervezett konferencia Jelen & jövő – szekciójában tehetséges fiatalok mutatkoztak be tevékenységükkel melyet egy-egy rövid előadással mutattak be. Iskolánkat Garami Péter 11.d osztályos tanuló képviselte, remek stílusban előadott és bemutatóval színesített prezentációjával. Beszámolt arról a tevékenységről melynek keretében arduino mikrovezérlővel irányított robotokat épített egy Árpádos team az előző tanévben. A robotok remekül működtek a bemutató során.

További szép sikereket kívánunk Péternek!

2013. decemberében a „Gyermekek a gyermekekért” mozgalom keretében szeretnénk ismételten szebbé tenni a rászoruló gyermekek karácsonyát.

Városunk diákjai a rászoruló társaik részére gyűjtést szerveznek, annak érdekében, hogy a városban élő halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek ne kelljen ajándék nélkül maradniuk az ünnepen.

A kezdeményezéshez valamennyi iskola tanulója csatlakozhat azzal, ha használaton kívüli, megunt, de ép játékokat, könyveket, labdát, babát, kifestőt stb. az iskolájukban a kijelölt gyűjtőhelyre leadják. Egyre népszerűbb már az anonimitás, a jelképesség miatt is sokak számára vonzó ez az ajándékozási forma.

Az ajándékokat az adakozók csomagolják be (lehetőleg külön a tetejét, külön az alját), majd ragasszák le átlátszó ragasztószalaggal. A dobozokra jól láthatóan írják fel, hogy milyen korú lánynak vagy fiúnak szánják az ajándékot, amelyet legkésőbb 2013. december 04-ig adjanak le az iskolában. Természetesen nem kötelező a játékokat dobozolni, az ajándékokat csomagolás nélkül is le lehet adni (azokat a városi diákönkormányzat becsomagolja).

A csomagok leadása: Lovász Krisztina tanárnőnél vagy Kántor Péter tanár úrnál.

Rendhagyó irodalomóra Sopotnik Zoltánnal
Szerző: Székely Tímea 12.b
Dalszövegbe csempészett ideológia, versbe szedett zsenialitás.

Talán ezek a legmegfelelőbb kifejezések arra, hogy éreztessem, milyen benyomást keltett a költő közönségében, legalábbis azokban, akik valamilyen módon tudtak azonosulni Sopotnik Zoltán történetével, ha csak töredékekben is. Ahogyan a lelki válságtól eljutott ez az ember addig, hogy a művészet nyelvén szólaltassa meg érzelmeit, ráadásul ilyen kimagasló színvonalon-számomra legalábbis- elképesztő. Úgy érzem és szerintem nem vagyok vele egyedül, hogy a kortárs jelzőt a mai költők nagy része elcsépeli. A trágár és -teljesen magyarosan megfogalmazva- művészietlen művészet mártírjaiból kihalt a homo aestheticus. Ebből a plebs körből kevesen tudnak kiemelkedni, de szerintem neki sikerült. Ez a tény jól fellelhető verseiben és meséiben, ahol igyekszik a szépirodalomban a szépet megtartani.
Senki nem mondhatja, hogy bármennyivel is kevesebb oka lenne ugyanúgy alkalmazni a határozottan undort keltő alantas kifejezéseket, hisz több évnyi punk-rock szövegírás, és mély lelki traumák sorozata közben igencsak rá tud ragadni a negativitás az emberre. Frusztrációját sokkal inkább egy misztikus fátyol alá rejti, mely gyönyörködteti az olvasót. Fantáziája határtalan, és szerinte mindenkinek megvan a joga saját világát felállítani, ha a pillanatnyi untatja, vagy szüksége van a mindennapi problémás bonyolult világ hátrahagyására egy időre. Ezen elemek kombinációjában a betondzsungel is lehet egy frenetikus érzetkavalkád, a tóparti kocogás is lehet félelmetes, avagy egy teljesen más világ kapuja, mely a víztükörből tekint vissza arra a jelentéktelen emberre, aki éppen el akar futni jelenétől.

Összefoglalásként bárhonnan is nézzük – ha még felületesen is – de belelát az ember a költő lelkébe, rá fog jönni, hogy a kortárs költői énből nem kell kivesszen a Kosztolányi-féle ideál, avagy a szépséget nem köteles a művész feláldozni a modernitás oltárán.